Keleti eredet
Állítólag valamikor réges-régen Burmában kizárólag a gazdagok - és a kolostorok - tartották és szent állatként tisztelték. Minden egyes cicának külön "szolgája" volt, akit bizony szigorúan megbüntettek, ha nem gondozta kellő szakértelemmel és szeretettel az állatot.

Nos, lehet, hogy mindez csupán legenda, a valóság viszont az, hogy a burma eredete meglehetősen vitatott. Igaz, hogy régi, XV. századból való thaiföldi könyvekben olyan utalásokra, illetve ábrázolásokra bukkantak, amelyek a burma macskára hasonlítanak, mégsem állíthatjuk egyértelműen, hogy a fajta teljes egészében onnan származik. 

Értelmes ragaszkodó
 Az történt ugyanis, hogy 1930-ban egy Wong Mau nevű barna keleti nőstény került az Egyesült Államokba Burmából, amelyet azután - jobb híján! - sziámi kandúrral pároztattak. Így született meg a burma macska - Amerikában! Ideális kedvenc. Hívei szerint értelmesebb, mint sok más fajta.

Rendkívül módon kötődik az emberhez. Humoros, vidám, aktív cica. 
Elfogult tenyésztői szerint, ha valaki olyan macskára vágyik, amelyik a világ végére is elkíséri - akkor feltétlenül burma macskát válasszon.

Teste erős és izmos; jóval súlyosabb, mint amilyennek látszik. Barna, kék, csokoládészínű, lila, vörös, barna-teknőc, krémszínű, kék-teknőc, csokoládé-teknőc és lila-teknőc változatban tenyésztik.

1. Barna burma. Ez volt az első színváltozat, amelyben ezt a fajtát elismerték és tenyésztették. 

A felnőtt állat egyenletes sötét csokoládébarna színű. Szeme mélysárga vagy aranysárga.

2. Vörös burma. A felnőtt macska világos mandarinszínű, pofácskáján halvány cirmos mintázattal, egyéb testtájain határozatlan rajzolatokkal. A szeme aranysárga.

A burma macskát krém változatban is tenyésztik, és Hollandiában már elfogadták a cinnamon (fahéj) és a fawn (õzbarna) változatát is. Érdekesség, hogy Amerikában a csokoládé színt champagne (pezsgõ), a lilát pedig platina színként regisztrálják